A tél végi kerti tevékenységek közül a metszés az egyik legélvezetesebb - bár nem a legegyszerűbb - munka. Elsősorban azért, mert a tavasz közeledtét jelzi és végre több időt tölthetünk a szabadban. Felvértezve néhány alapelvvel, a gyümölcsfáink termő- és hajtórügyei közti különbséget ismerve, felszerelkezve egy kellemes fogású, kézbeillő metszőollóval, egy önélező ágfűrésszel, karos ollóval és egy stabil létrával, nekivághatunk a feladatnak.
A metszés célja, hogy a fa alakjának meghatározásával az a lehető legjobban hasznosítsa a teret és a napfényt, sok termést adjon évről évre, minél hamarabb forduljon termőre és minél hosszabb ideig teremjen. Ne legyenek túlterhelt vagy kihagyó évek (termésszabályozás) és a növényvédelem is egyszerűbb legyen.
Alakító metszés
A telepítéstől számított első 4-5 évben főleg alakító metszést végzünk, amikor a koronaformát fogjuk kialakítani. Ezek az alaposabb megfontolást igénylő vágások, jól kell kiválasztani a facsemetén maradó vesszőket, hiszen ezek lesznek majd a vázágak, amelyek tartják a termőgallyakat. A kereskedelemben kapható facsemetéknek két típusa van:
koronás oltvány: már kész elágazásokkal, vázvesszőkkel, ezeket csak ritkítani kell a telepítést követő első tavasszal. Kezdő kertészeknek ezt javasoljuk.
suháng: elágazás nélküli facsemete, ahol a törzsmagasságot és a vázvesszők kialakulását is tudjuk befolyásolni. Haladóknak való. Almánál és körténél valamilyen központi tengelyes (a sudár megmarad a fa teljes életében), orsó, esetleg sövény koronaformát próbáljunk kinevelni (erre hajlamosabbak). Helyhiány esetében a sövény nagyon jól érvényesül a telekhatáron , termékeny és helytakarékos. Csonthéjasoknál inkább nyitott (a sudarat a 4-5. év környékén eltávolítjuk) koronát alkalmazzunk. Őszinél katlan, váza a célravezető; cseresznyénél jó lehet az alacsonytörzsű tölcsér (hogy felérjük, de persze jó a nagy árnyékot adó, hagyományos természetes korona is). Meggy, szilva, mandula esetén a vázaforma hoz jó eredményeket. A katlan, a tölcsér és a váza formák között
a különbséget a vázágak meredeksége jelenti, növekvő sorrendben. A kajszibarackot későn, akár már rügyfakadáskor metsszük, és csak gyengén, kevés vágással, ha feltétlen muszáj, természeténél fogva laza, szellős koronát nevel, metszés nélkül is hamar egyensúlyba áll. A diót újabban alacsonyabb törzsű vázaformára nevelik, de a kertben, ha van elég hely, impozáns lehet a magas törzsű természetes korona. A birs, naspolya törzses faként szintén hamar egyensúlyba áll, kevés alakító metszést igényel. A cserjék alakító metszésének alapelve: 1-2 évig erős visszavágás (harmadára, felére), majd később ritkító metszés alkalmazható.
Jó tudni:
FOGALMAK
HAJTÁS: adott évi növekmény, rügyfakadástól lombhullásig
VESSZŐ: lombhullástól a következő év lombhullásáig
GALLY: 2-4 éves
ÁG: 5 éves és annál idősebb rész (vázágak: a koronaformát meghatározó, fontosabb ágak)
KÖZPONTI TENGELY: (sudár) a törzs folytatása a koronában, ebből indulnak ki a vázágak
Fenntartó metszés
A termőre fordulás (3-5, diónál 7-10 év) után már csak fenntartó metszést folytatunk, a fa alakját, termőegyensúlyát (az éves termésmennyiség és növekedés egyensúlya) szeretnénk minél tovább fenntartani. Ebben az esetben ritkító vagy ifjító metszéseket alkalmazunk. A ritkító metszéskor tőből eltávolítjuk a felesleges vesszőt, gallyat, ágat. Cél az egyenletes sűrűség, az ún. halszálkás szerkezet. Az ágon a gallyak, termővesszők nagyjából egyenletes távolságra kövessék egymást, jobbra, balra váltakozva. (Jó mérce a metszőolló.) Itt kell megemlíteni, hogy érdemes odafigyelni a termőrügyek és a hajtórügyek arányára. Jó tudni, hogy a legtöbb fajnál a nagyobb, teltebb, gömbölydedebb, szembeötlőbb rügyek lesznek a termőrügyek (ezekből termés várható), míg a kisebb, hosszúkásabb, vesszőhöz simulóbb rügyek a hajtórügyek (ezek biztosítják a növekedést, a jövendő termőrészek alapjait).
Kerti TIPP:
Nagyobb ágak eltávolítását 3 lépésben végezzük, fűrésszel először vágjunk alulról felfelé kb. 1 cm mélyen bele az ágba mintegy 15-20 cm-re a törzstől, ez meggátolja a kéreg lehasadását. Majd fentről lefelé vágjuk végig az ágat az előző vágástól kb. 5-10cm-rel messzebb a törzstől. Ekkor lezuhan az ág koronás része, és az alsó vágásnak köszönhetően nem nyúzza meg a fát. Végül a megmaradt csonkot szépen vágjuk le, minél kisebb sérülést okozva.
Kiemelném a birset, naspolyát, diót és ribiszkéket, ezek vesszőit termőkorban nem érdemes visszavágni, mert a termőrügyek a csúcson, vagy a közelében találhatók, tehát ha levágjuk, akkor termésritkítást is végzünk. Az ifjításkor több lehetőség van: vagy egy idősebb, felkopaszodott szakaszt vágunk vissza egy elágazásig (meggynél gyakori), vagy rövid csonkot (1,5 cm) hagyva egy gallyból, erős növekedést váltunk ki a rejtett rügyekből. Idősebb fák drasztikus ifjítása is előfordulhat, itt a fűrészé a főszerep. Javasolt, hogy csak a fa negyedét ifjítsuk ilyen drasztikusan (ágak csonkolását jelenti ez a metszés), majd négy év alatt megvalósíthatjuk a teljes fán. Ezt jól viselik az idős, de egészséges alma-, körte- és cseresznyefák, talán még a jó kondiban lévő őszibarack is. A fent említett metszéseket főleg a nyugalmi időszakban végezzük, ha mód van rá, a tél végi időszakban. De egyes fajoknál nyáron vagy ősszel is elvégezhető, sőt a gyógyulási folyamatok miatt érdemes is. Ilyenek a csonthéjasok és a dió. Persze érdemes a szüret utánra időzíteni.
forrás: Kerti hírmondó